lusta

oké, mivel szombat van, olyan lusta szombat csak egy zenére korlátozom a blogolási tevékenységem. Olyan borús idő volt, és aztán meg volt egy fellépésem, és fél kilenckor értem haza, és csak annyira nincs kedvem semmihez, szóval íme a mai mjúzik. egy barátnőm küldte nekem ma. annyira eszméletlenül szép. és nyugis.

Ja, mondtam már? meg akarok tanulni keltául, erről jut eszembe. majd szentelek egy teljes bejegyzést az önmegvalósítás problémájának, de addig is: jelenleg Belfastot néztem ki magamnak. Az írek olyan cukik.

napi zene

Apa mutatta még ezt a számot, amikor felvetette, hogy mi lenne, ha elmennénk a zágrábi Red Hot Chilli Peppers koncertre. Bár a tervből nem lett semmi, a szám megtetszett.:)

The life of a fangirl

Azt hiszem bizonyos embereknek (lányoknak elsősorban) a tinédzser korral járó, később kinövésre kerülő dolog a fangirling. Erre nem is tudom mi lenne a legmegfelelőbb szó. Amolyan rajongás, néha kissé elvetemült formában. Mivel amúgy is elég könnyű lázba hozni, asszem nem meglepő, hogy engem is érint. Készítettem egy listát, a teljesség igénye nélkül, hogy mik képezik a fangril-ségem tárgyát. A hosszú cikk kárpótlásul, hogy mostanában nem nagyon vagyok/leszek.:D

1. Tom Daley

Korábban egy teljes bejegyzést szenteltem a brit illetve európai műugrás nagy reménységének. Hozzáadni nem tudok sokat. Rendkívül inspiráló személy, igencsak mutatós csomagolásban. A fiatal kora ellenére (18 éves volt május 21-én) a londoni már a második olimpiája volt, és a toronyugrás döntőjének a napjától (aug. 11.) fogva olimpiai érmes. Hogy mennyire boldog volt a bronzzal, azt az is bizonyítja, hogy azt mondta: Bronze is just a gold with a tan! azaz, a Bronzérem csak lebarnult arany. Na, szóval...kitűnő tanuló (matekból, spanyolból és fotográfiából vizsgázik A szinten, ami a magyar emelt szintnek felel meg), csodálatos sportember, emberileg is fantasztikus. Két öccséről és édesanyjáról sose feledkezik meg, illetve a 2011. májusában eltávozott édesapjára is mindig gondol. Szóbeszédek szerint az olimpián minden ugrás előtt elmormolta, hogy "szeretlek, apa." A másik, amit nagyon becsülök benne, hogy megmaradt ilyen down-to-earth módon, azaz nem szállt el a hatalmas népszerűségtől és figyelemtől amit kapott.

2. Merlin

A BBC 2008-tól mindmáig műsoron levő fantasy sorozata, ami mára drámává nőtte ki magát, versenyez a britek nemzeti büszkeségének számító Doctor Who-val. Egy nagyon jó barátnőmnek köszönhetem, hogy megismerhettem és azóta is töretlen lelkesedéssel várom az évadokat ( október 6-ától sugározza a BBC az ötödik évadot). A csodálatos brit akcentus, és igen, a jóvágású lovagok, mellett nem elhanyagolandó a remek képi világ, valamint az Artúr királlyal foglalkozó legenda újragondolása. Garantálom mindenkinek, aki belenéz, hogy a képernyő elé ragad, és lehet, hogy jövőre már ő is azok közé a rajongók közé fog tartozni, akik ölni tudnának egy Pierrefonds-ban töltött hétért (a sorozatban Camelotot megtestesítő vár), amikor ott forgat a stáb, bár mostanában felrebbentek pletykák arról, hogy szeptember 13-án végleg elbúcsúzott a csapat a francia palotától. Izgalmas, és nem csak lányoknak. Tényleg! Fiú barátaim is nézik!

3.  Avril Lavigne

Hogy ne vádoljanak meg, hogy csak a helyes pasik fontosak, hozok valakit, aki 12 éves korom óta jelen van az életemben. Kissé romantikus a megismerésének története. Angol órán szokásos firkálás, levelezés, minden csinálás közben arra lettem figyelmes, hogy ez a név díszíti a padot. Hazaérve rögtön meghallgattam az albumait, és azóta is hallgatom. Még a The Best Damn Thing előtt csatlakoztam, és be kell valljam, nagyon hiányolom azt a lázadó, nem mesterkélt, őszinte lányt, aki volt, illetve a Let Go és Under My Skin albumok hangzásvilágát. Újabban a megjelenésével is sokkolt, sikerült teljesen elpopularizálódnia, már ha van ilyen kifejezés. Azaz, ahhoz hogy megvegyék, ahhoz át kellett alakulnia. Én megvenném a régi Avril zenéjét is, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Hogy miért maradok még mindig "little black star" ( a rajongótábor megnevezése)? Már csak elvből is. Nagyon sokat jelentenek nekem a dalszövegei, voltam koncertjén is, a hangja elvarázsol.



És mivel lusta vagyok, a többieket csak felsorolás szinten, képpel:

4. Tom Hiddleston

5. Logan Lerman

6. A brit műugró csapat

7. Emma Watson

8. Asa Butterfield

9. Josh Hutcherson

10. The Hunger Games

11. Ryan Lochte

12. Fernando Torres 

9/11

Sorry for my abscence...de elkezdőzött a tanítás, mint azt mind tudjuk, és a fakultációk éve aka a rémes 11. áll előttem és már most érzem, hogy nem lesz egyszerű. Na, félretéve mindezt ma egy kis megemlékezés. 11 éve, hogy a két repülőgép az ikertornyokba csapódott (World Trade Center), illetve a Pentagonba. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert éppen a facebookon nézegetve akadtam egy képre ezzel kapcsolatban, ami alatt szapulták az emberek egymást, és ez szerintem nagyon szomorú. Szóval szerintem fontos, hogy megemlékezzünk azért. Pár képpel be is fejezném ezt. Túl érzékeny téma.

Egyébként itt a wikipédia cikk, magyarul. 

 

 

                                      

two bare feet

Van Katie Meluának ez a száma, a Two bare feet. Hát ez most ilyen ihletésű, outfit of the day project, mert az utóbbi időben rákattantam a divatblogokra.

"You don't need no food to eat
 All you need is two bare feet"

bár a kép nem lett annyira jó, mint reméltem, mert levágtam a lábfejem, de a hangulata megvan. Majd legközelebb jobb lesz.

A cipőt nyáron szereztem be, és imádom. A néptáncosok védjegye, a tutyinak becézett bársonycipő. Néptáncosok Kellékboltja

Szeretem ezt az összeállítást. Egyszerű, bordó Philip Russel póló és a szoknya a Háda turkálóból való. Könnyed, fodros kis szoknya, de a megfelelő fölsővel elegáns is lehet. Szerintem nagyon lányos darab.
Csak most vettem észre, hogy milyen szutykos a térdem a földön való fetrengéstől. Hát ilyen a fotósélet.:D

Haj: nagyon egyszerű, de szép konty. A copfot két részre kell választani, és egyenként befonni. Feltekerni őket és tádá! kész is. Az enyém már kissé zilált a nap megpróbáltatásai után, de még így is tetszik. Bár most, hogy levágattam a hajam, nem lesz valami nagy, de így is édes.

Végül pedig a szám. Ez a lány, hát csak imádom. És az új etika-filozófia tanárom annyira emlékeztet rá.
Oké, tudom, közel se járok a divatblogokhoz, de inspiráltak az öltözködésben, és gondoltam egy próbát megér, nem?

csak a szokásos napi zene, népiesen ezúttal

Imádom és milliószor meghallgatom. Mondjuk mindig kicsit elgondolkoztat, amióta megtudtam, hogy halottkísérő, de a jobbágytelki kedvencemből nincsen onlájn verzió.:D

back to school stuff

ez a mai nem az én napom. újra suli. és küzdelmek sora. félek a holnaptól is. de legalább lesz tánc. mit fogok mondani a kis kilencedikeseknek? mi lesz a szakkör sorsa...